Története:

Története a régészeti ásatások leleteinek tanúsága szerint a Kr. e. 8. évezredig nyúlik vissza. Azóta lakott hely.

Első írásos emléke Theobold püspük pápai követ okiratában található:

Scepethnuc, 1184-1188 (Veszprémi Érseki Levéltár).

A régi írásokban Zepetnuk, Zepetnek, Szepetnuk néven szerepel. Szláv jelentése: patak, forrás (vízesés), amelyekben bővelkedik a vidék. Pais Dezső  még egy, szintén a szláv szócsaládban mutatkozó „ töltés - - töltésút „ jelentéshez kapcsolja, és harmadikként a természetes emelkedés, halom, domb értelemben  / 1934-ben / - nyilván a középkori úthálózat sem a „ posványon „ át vezetett a Molnári-Kotori révhez, s tovább … Zágráb , dél és nyugat felé is.

Római katolikus egyházáról már a XII. századtól vannak adatok, majd a püspöki falu plébániájához tartozó oktatásról is. Igen nagy tizedbeszedő és esperesi székhely volt.

A település első, ismert földesurai (Szepetneki) János és fiai voltak, a dűlő- és településrészek neveiben ma is jelölve /  Pál- Pál úr háza = Nagyperház, Kisperház, Mikics- Mike = Mikefalva, Mike /. 1342-ben Pál országbíró irata így említi: ’ zepetnek-i Myke fia: Péter és Lőrinc fia: Mihály királyi emberek. A Szepetnekhez tartozó Bánfa írásos említése 1389-ből való, birtokcsere kapcsán Bánkfalvaként. Zepetnek nevű családok a honfoglaláskor telepedtek le Zalában, s mindig  volt védelmi szerepük. A földrajzi név, a családnév köti össze a két, egymástól távolabb tévő zalai települést / Szepetnek és Szepetk /.

A legnagyobb birtokos a veszprémi püspök volt 1390-ig. A birtokosság változásai mellett azonban egyértelmű, hogy Szepetnek a középkorban virágzó mezőváros volt. 1325-ben Károly Róbert heti vásárt engedélyezett szombati napon. 1435-től nőtt a vásári napok száma,  és az oppidum gazdasági, egyházi jelentősége. A reformáció hatása ennek és katonai szerepének is köszönhető.

Már Mátyás király korában a bécsi egyetemre beiratkozott hallgatók között van Szepetneki István (1466), Szepetneki György (1489). Szepetneki Gáspárról tudható, hogy az 1554. évi Canonica Visitatiot / 1554-ben iskola működött itt / mint őrkanonok végezte el Zalában. Előtte a veszprémi vár elfoglalásakor rabszolgaságra fogták a törökök. Szabadulása után lett ismét a veszprémi egyházmegyei látogatások fontos személyisége. Szepetneki (Sepetniky) András is a bécsi egyetemen tanult 1546-ban. Egy időben élt és már tanult arról a Szepetneki Jánosról, akinek irodalom- és zenetörténeti munkássága külön kiemelhető.

Ez már az az időszak, amikor Szepetnek előbb a Kanizsaiak, majd a Nádasdyak tulajdona lett. Az uradalmi gazdaságok jelentősek voltak Szepetneken, Mikefalván, Bánfalván. Lendvával, a Bánffyakkal is erősödött a kapcsolat:  a végvári küzdelmek és a reformáció miatt. A török elleni küzdelmekben Szepetnek sorsa összefonódott Kanizsa sorsával.

A török idő a középkori gyors fejlődést megállította. Ezen hosszú évszázad végére Szepetnek puszta lett. Megmaradt lakói a környező hegyekben, erdőkben s a Mura túloldalán találtak menedéket. A törökellenes küzdelmekben a Muraköz és a Muravidék területén, a Kanizsa környékén szervezett csapatokban is részt vettek a szepetnekiek.

Az 1695-ben kiadott Szepetneki Pátens különleges jelentőségű kiváltságszerződés. Tanúságai szerint a magyar és horvát újratelepülők erdőirtási, építkezési, stb. lehetőségeket, a jobbágyterhek alóli kiváltságokat kaptak a fegyveres szolgálatért. 1696-ban a király mentesítette a Szepetnekre betelepült végvári  / magyar, horvát, szlovén / katonákat a katonai beszállásolás alól.

A „szepetneki hajdúk” küzdöttek Temesvár alatt. Ők és közvetlen családtagjaik újranépesítették Bajcsát, Zákányt (pl: Kapitány Mihály), Őr(tilos)t és a Légrádi-hegy egy részét. Leginkább a kiváltságaik megcsorbítása miatt kényszerültek itthagyni Szepetneket.

Ez után gyors népességnövekedés és gazdasági fellendülés következett. Gabonatermesztése, szőlőművelése mellett kiemelkedett az állattartása – főleg a muraközi lovak tartásával. Utóbbiak által vált nevezetessé a birodalom minden része felé irányuló lovas-szekeres kereskedés, fuvarozás.

A XVIII. századtól a Batthyány család a legfőbb birtokos. Keményen bánt a község népével. A kiváltságok egyre nagyobb megnyirbálása miatt  hosszú pereskedés és elvándorlás is következett. Azonban a majorsági gazdálkodást nagy erővel s eredményesen fejlesztették. Kiemelkedő volt az uradalmi juhászat. 1757-ben Németújvár környékéről  német ajkú, evangélikus vallásúak áttelepítése történt.  Újra jelentős gazdasági, közigazgatási központ lett Szepetnek. Új utcák nyíltak. Kialakult a faluban az a gazdálkodás és életmód, amelyet azóta is a kitartó szorgalom, a rend, a tudás és a kulturális sokszínűség jellemez.

A XIX. század elejétől-közepétől a kézművesség, a mesterségek nagy száma, sokfélesége mutatható ki (több asztalos, bognár, kádár, kovács, takács lakott a faluban). / Napjainkban is nagy értéke van a mesterembernek az itt élők körében.  / A reformkor hatását növelte a két elemi iskola / római katolikus, illetve evangélikus egyházi fenntartású – utóbbiban német nyelvű oktatás folyt. Többen nemcsak mesterséget, szakmát tanultak, de gimnáziumban is.

Szepetnek az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején is jelentőséggel bírt. Királyi Pál a népfölkelés központjává tette. Innen vezette Gáspár András oldalán a Muraköz felszabadítására, Kotori felé csapatait. A szabadságharc szepetneki  résztvevőinek nevét a neves személyiségek közt is-mertetjük.

A XIX. század második felétől az iparosodás, a közeli vasút adott új foglalkoztatást. Közben a mezőgazdaságban is új ágazatok alakultak ki. Uradalmi téglagyár működött 1868-től. Nőtt a népesség. nőtt az iskolázottság. 1856-ban még egy jelentős német ajkú, evangélikus vallású áttelepülés volt Lotzmannsburgból / Locsmánd /. Wéber Sámuel lelkészt követve több család érkezett ismét. A század végén már „ német  falunak „ emlegették a községet.

  Szepetneki specialitás, hogy a „drótosok”: távirdai munkások az akkori közlekedési miniszter rendelete és ajánlása alapján nagyon fontosak lettek (még napjainkban is). Fiumétól Erdély keleti széléig ők építették a hálózatot, lettek világlátottakká. A szepetneki hajdinások hasonlóan nevezetesek / koptatók, mert a termeltetést főleg az Őrségben végeztették /.A megélhetés, a jobb lehetőségek reményében sok gazda csatlakozott a kiskanizsaiakhoz, Szlavóniába települve. Mások a távirdai, postai hálózatban kaptak megbízatást, s Zágrábban, a fővárosban és szerte az országban éltek-élnek tovább családjaikkal.

A XX. század nagy történelmi viharai sem kerülték el a települést, a falu lakóit. Az első nagy világégés nemcsak emberi áldozatokat követelt. Gyakran állomásoztak itt magyar, cseh csapatok.

A be-és kivándorlás is jellemző volt: az 1700-as években még csak egy „czigán kovács” élt itt, s a nagy háború végén sok család, jelentős népesség vándorolt ide. Néhányan Amerikába indultak. A távirdai hálózatépítők pedig  nagy távolságokat járták be: többen mentek el, s néhányan visszatértek.

Trianon óta „határsávi” falu lett Szepetnek. A két háború közti időszakban nőtt a népesség, de nagyobb lett a szegény néprétegek aránya, létszáma is. 1925-ben megépült a „kultúrpalota”.Építészmérnöke Szeghalmy Bálint / 1889. Nagyvárad   -  1963. Deggendorf /. Tovább fejlődött az 1905-ben alakult Polgári Olvasókör. Gazdaköri tanfolyamok indultak. Pezsgő kulturális élet folyt a dalárdákban, színjátszó körökben, egyesületekben, egyletekben (Balázsovits Gyula evangélikus tanító s több evangélikus, római katolikus pap, tanító s a falu személyiségeinek irányításával).

1928-ban adták át a szepetneki  telefonkörzetet. 1930-ban kiépült a Nagykanizsa-Szepetnek közti út.

Nem volt viharoktól mentes a II. világháború korszaka . A háború helyi áldozatokat, veszteségeket követelt, s nemcsak a harctéren. A helyi németség egy része az utolsó hónapokban Németország – Ausztria felé indult, keveseknek sikerült visszatérni. A majorokban a kanizsai internáló-táborok foglyai is dolgoztak.  Egy családot Auschwiztba deportáltak. 1945. április 2-án érkeztek a szovjet s bolgár csapatok. A német egységek visszavonultában robbantásos kár keletkezett az iskola épületében. Egy személyt innen vittek a Gulágra. 1945 ugyan a háború vége, de sok fájdalommal, zűrzavarral és reményteli újrakezdéssel is volt tele.

 Igencsak változatos a háború utáni időszak: megalakult a Nemzeti Bizottság, elindult a demokratikus alapú fejlődés, a földosztással nincstelenek jutottak megélhetéshez. Az iskolákban folytatódott az oktatás. l946-ban már óvoda működött. Ugyanakkor megkezdődött a volt volksbundisták internálása, pere. Úgy tűnt, hogy az új viszonyokat a szepetnekiek türelemmel, szorgalmasan alakították. A politikai, társadalmi, gazdasági konfliktusok halmaza azonban 1948-től fokozódott. A két iskolát államosították, összevonták. A Felvidékről magyar családokat telepítettek át Szepetnekere.1950-ben „ a nemzetközi helyzet fokozódásával „ a falu biztonsági zóna lett. Betonbunkerek építésére katonákat telepítettek. A falu a szigorú határsáv része lett.1950. június 23. hajnalán a határövezetre kiterjesztett rendőri és ÁVH-s akció keretében megbízhatatlannak minősített személyeket és családtagjaikat telepítettek ki alföldi munkatáborokba. Közben megalakult a tanács, három termelőszövetkezetben dolgoztak a más-más földművelő réteghez tartozók. Állami gazdaság, gépállomás kihelyezett telephelye működött. Örültek az artézi kutaknak / 1953 /, a villany bevezetésének és az autóbuszjáratoknak / 1954 /. A cselédházak felszámolásával a családokat a faluba telepítették Bánfáról, Gyóta- pusztáról az internáltak, kitelepítettek házaiba.

A nehézségek és a sérelmek ellenére az 1956-os forradalom napjai viszonylag békés módon folytak. Röviden összefoglalva: Az események 1956. október 26-án, pénteken délután kezdődtek. Nagykanizsáról a gépgyár teherautójával olajmunkások érkeztek. Híreket hoztak a városból. Végigmentek a falun, leverték a tanács, a körzeti megbízott rendőr épületén elhelyezett táblákat. S a helyiek „ instruálása „ történt, hogy mit és hogyan csináljanak. Egy helyi a tanács ablakait törte be. Másnap táblákat, címereket,  zászlókat semmisítettek meg. Késő délután békés tömeggyűlés volt. Megalakult a helyi forradalmi bizottság. Felállították a helyi nemzetőrséget. Megalakult a Községi Nemzeti Bizottság. Fő témái: - a tszcs-k feloszlatása / kettő feloszlott, egy nehézségekkel, de megmaradt / - élelmiszer-szállítmányok Budapestre juttatása / három teherautónyit gyűjtöttek, s október 31-én fel is vitték a fővárosba. / Miként történt, nem tudjuk, de az iskolában megsemmisítették a felnőttek esti iskolájának anyagait.  Ekkor a tanács, a párt tagjai féltek és bujkáltak, néhány nap múlva pedig a helyi események szervezői, résztvevői. Többen elhagyták az országot.  A rendcsinálás megkezdődött, kihallgatásokkal. Majd egy főt rövidebb börtönbüntetésre ítéltek / Szerémi Zsolt /. Sipos János / Pixi / hosszabb ideig volt börtönben. Valós fegyveres szervezkedése nem volt / Hornyák Tibor közreadásában emlékszik vissza az ’ 56-os eseményekre, s arra, hogy Nagy Imrét a kivégzése előtt milyen körülmények közt látta /.

Konszolidáció, újabb fejlődés következett. A termelőszövetkezetek újjászerveződtek.  Az urbanizáció és hatásai jelentősek.

Mindez a személyes élettörténetekből és a falu népességi, gazdasági ,közigazgatási, oktatási, kulturális tényadataiból lassan történelemmé válik.

A XX. századi történet kutatása és feldolgozása még tart.

Igen nagy azoknak a száma, akik gyermek-és ifjúkoruk után iskolázottságuk, munkájuk miatt az országban s a világban másutt élnek. Jelentős  azoknak a száma is, akik életük egy szakában falunkban éltek, tevékenykedtek.

Mindannyian szepetnekiek vagyunk: toleranciában élük együtt: magyarok, németek, cigányok, horvátok.

Irodalom:

-Dr. Jáni János: A Somogy - Zalai Evangélikus Egyházmegye és gyülekezeteinek története . Bp., 2005. Somogy – Zalai Evangélikus Egyházmegye.

- Szöveg- és forrásgyűjtemény Szepetnek történetéhez / A régmúlttól a XIX. század végéig / Sóstainé Márfi Ibolya – www.sulinet.hu/oroksegtar/data/ …Szoveg- …

- viszavízsodor: Akasztás futószalagon = Hornyák Tibor közreadása, Magyar Keresztény-demokrata Szövetség, 2012. március 9.

Lap tetejére